FEDD FEL A WHISKYT
A lepárlóedények és a lepárlás
A WHISKY ORSZÁGAI
A KÓSTOLÁS
SZESZESITALOK ÚTMUTATÓI
Tudta ezt? Kedvenc italát szigorú törvények szabályozzák! Íme néhány különlegesség a skót whiskyvel kapcsolatban.
1) Először is, ahhoz, hogy egy szeszes ital a „skót whisky” elnevezést viselhesse, azt feltétlenül Skóciában kell előállítani és érlelni. Emellett alkoholtartalmának 40° felett kell lennie, és legalább három évig tölgyfahordóban kell érlelni.
A brit parlament 1988. június 28-án elfogadott törvénye szabályozza a „Scotch Whisky” elnevezést, ez a „Scotch Whisky Act”. Pontos neve:
„An Act to make provision as to the definition of Scotch whisky and as to the production and sale of whisky; and for connected purposes”
Ezt a törvényt néhány évvel később egy új, „Scotch Whisky Regulations 2009” nevű törvény váltotta fel, amely 2009. november 23-án lépett hatályba. Az előző törvény csak a skót whisky gyártását szabályozta, míg az új törvény a szeszes ital címkézésére, promóciójára és csomagolására is kiterjed.
2) Akárcsak a borok, amelyek területi eredetük szerint különböző jellemzőkkel bírnak, a skót whiskyk is széles ízpalettát kínálnak termelési régiójuk szerint. A skót whisky földrajzi eredetének ismerete segítséget nyújt annak stílusának (bár ezt bizonyos fenntartásokkal kell kezelni, mivel a mai gyártók szeretik felborítani ezeket a szabályokat, például olyan Islay-i whiskyket kínálva, amelyek egyáltalán nem füstösek, vagy olyan Lowlands-i malátákat, amelyeknek sós ízük van…), jellemzőinek és akár minőségének megítélésében is.
Hagyományosan Skócia 5 termelési régióra oszlik:
A Lowlands (alföld): A régió az ország déli harmadát fedi le, ez a Dumbarton és Dundee között húzódó képzeletbeli vonal déli részén található terület. Ezen a területen már csak nagyon kevés lepárló működik, a legismertebbek a Glenkinchie és az Auchentoshan, amelyek Edinburgh délkeleti részén, illetve Glasgow északi részén találhatók. A Lowlands régióban előállított maláták ízükben messze a legkönnyebbek, de ennek ellenére nagyon finomak, sőt kifinomultak.
A Highlands (felföld): Ez a terület a Dumbarton-Dundee vonal északi részét fedi le, kivéve Campbeltown és a Speyside régiót. Az ebben a régióban lepárolt maláták íze erősebb. Néhányuk könnyű, mások viszont gyümölcsösebbek, gazdagabbak. Ezenkívül a régióban számos lepárló található a tengerparton, ami a whiskynek egy különleges, tengeri ízt kölcsönöz. A régió lepárlóüzemei között olyan híres nevek találhatók, mint a Glenmorangie vagy a Glengoyne.
Campbeltown: Ez a legkisebb whiskytermelő régió. Campbeltown városa az ország délnyugati részén található. Bár ma már csak kevés lepárló működik, a 18. és 19. században a térségben mintegy harminc lepárló működött, és ez volt Skócia legfontosabb whiskytermelő régiója. Azonban a néhány megmaradt lepárlóüzem (például a Springbank és a Glen Scotia) gyümölcsös, tengeri ízű whiskyket kínál.
A Speyside régió: Ez a régió jelenleg a legtöbb lepárlóüzemmel rendelkezik Skóciában. Az itt előállított whisky-t gyakran a legelegánsabb és legkomplexebb malátának tartják. Ízviláguk nagyon széles skálán mozog, a finom és könnyű malátától a gazdagabb, diós ízű whisky-ig.
Islay: Islay szigetén nyolc lepárló működik még. Az itt előállított whisky a tengeri levegőnek köszönhetően erőteljes jódillatú, íze tőzeges, sőt füstös, vagy akár borsos is lehet. Ez az egyik legnépszerűbb régió a füstös whisky kedvelői körében, de ne tévesszen meg ez a tény, mert bár a szigeten előállított whisky-k többsége valóban többé-kevésbé füstös/tőzeges, mások valójában egyáltalán nem azok!