FEDEZZE FEL A WHISKY-T
A lepárlóedények és a lepárlás
A WHISKY ORSZÁGAI
A KÓSTOLÁS
SZESZESITALOK ÚTMUTATÓI
Ma a whisky valóban az egyik legnépszerűbb szeszes ital a világon. Így ismertté vált, még a bolygó legtávolabbi régióiban is.
A whisky eredete
Eredete a 10. századra nyúlik vissza, és állítólag arab alkimisták találmányának köszönhető, akik akkoriban fedezték fel az alkohol desztillálásának folyamatát, hogy kozmetikumokat és parfümöket állítsanak elő belőle.
Az „alkohol” szó közvetlenül az „al kuhul” kifejezésből származik, amely a „kohl” szót jelöli, egy szemfesték terméket, amelyet eredetileg az egyiptomiak használtak. Az arabok azonban nem fogyasztották ezt az alkoholt, és italként való használata Európában a móroknak köszönhetően vált népszerűvé.
Így a 12. századtól kezdve a lakosság szőlőből, gabonafélékből, gyümölcsökből vagy zöldségekből kezdett szeszes italokat lepárlani. Ebben az időben a szeszes italok gyártói többnyire szerzetesek vagy művelt emberek voltak. Az első, erjesztett árpából előállított „aqua vitae” (pálinka) állítólag ír szerzetesek nevéhez fűződik, és a 11. vagy 12. században készült. Az ebben az időszakban Írország és Skócia között folyó intenzív kereskedelemnek köszönhetően a szeszes ital eljutott Skóciába, ahol tovább fejlődött. De a whisky eredete ma is heves viták tárgyát képezi az írek és a skótok között!
Az első írásos említés a whiskyről 1494-ből származik, és arra utal, hogy a lepárlás már a 15. században is széles körben elterjedt volt: „nyolc gömb maláta Friar John Cor számára aquavitae készítéséhez” – ez a kifejezés szerepel a Kincstár* tekercseiben, és utal a közel 1500 palack előállításához szükséges maláta mennyiségére. A whiskyt inkább gyógyászati célokra fogyasztották, innen ered a „víz élet” kifejezés. A gael nyelvben az „eau de vie” kifejezés „uisge beatha”, amely fokozatosan „ooshki”, majd „whisky” lett.
Azt mondják, hogy a vidéki skótok már kisgyermekkoruktól egészen utolsó leheletükig („from the cradle to the grave” fordítás: „a bölcsőtől a sírig”) fogyasztották a whiskyt gyógyászati célokra. Emellett a whisky a víz helyettesítőjeként is szolgált, amely akkoriban nem volt iható.
A titkosságtól a globalizációig
A whisky abban az időben a skótok életének szerves részét képezte. Fogyasztása társasági eseményeken már akkor is nagyon szabályozott volt. A férfiak ugyanis szokás szerint egy asztal körül ültek, és sorban mindannyian a hordó tartalmát öntötték az asztalon elhelyezett poharakba. Valószínű, hogy a mai skót kocsmákban használt „round” (kör) kifejezés ebből az ősi szokásból ered.
A 16. század folyamán a whisky lepárlása ugyanolyan népszerűvé vált, mint a sörgyártás, és a helyi gazdák nagy többsége így hasznosította árpa- és zabtermését. Ráadásul a skót területek zord éghajlata nem tette lehetővé a termés tárolását. A lepárlás során keletkező hulladékot a szarvasmarhák takarmányozására használták, ami ma is így van.
A whisky eredete óta számos adó terhelte, 1644-től egészen 1823-ig, amikor hivatalosan is elismerték. Ezekben az években az „excise men”, vagyis az adóügyi tisztviselők harcoltak a tiltott lepárlás ellen. Ma is minden csepp a drága szeszes italból az adóhatóság szigorú ellenőrzése alatt áll.
A 18. század vége felé a whiskygyártás átalakulásnak indult, és a magáncélú termelésről a kereskedelmi célú termelésre váltott. Ez a szemléletváltás részben a mezőgazdasági technikák modernizálásának, valamint a közlekedési útvonalak fejlesztésének köszönhető. Számos lepárlóüzem jött létre Skócia különböző régióiban, és a whisky így mindennapi fogyasztási cikké vált.
*Az Échiquier a Normandia hercegségben, majd az Angol Királyságban (amelynek neve angolul Exchequer) a többi királyság és fejedelemség számvevőszékének megfelelő intézmény volt.